A
Mester
Érintése

BUMM! A kalapács lecsap. ˝Eladva százötven dollárért!˝ kiáltja az árverésvezető. Az öreg paraszt és felesége figyeli, ahogyan reményeik és álmaik utolsó maradéka is elárvereződik az érzéketlen összegyűlteknek a régi városi templomban. Csak néhány apróság van már hátra: egy kép, pár szakadt bútor és egy öreg hegedű. A tanya elveszett. A város kihalt. Most már csak a csoda mentheti meg őket.

A nyugtalan tömeg elfoglalta a helyét és szorongva várja az utolsó kalapácsütést, amely lezárja majd a napot. Már csak néhányan licitálnak, mivel a java már elkelt.

Csupán egy imádkozó férfi ül templom hátuljában egy törött padon és csendesen figyeli, ahogy végéhez közeledik a nap. A helyiséget pásztázza, ahogyan az árverés folytatódik és csodáért imádkozik, hogy áldás szálljon az öreg parasztra és feleségére… néhány dollár itt és néhány dollár ott.

Az öreg hegedű hoz először egy dollárt, majd kettőt. ˝Ad valaki hármat?˝ kérdi az árverésvezető. ˝Először; másodszor; és…˝ Tétovázik

Az imádkozó férfi megközelíti az emelvényt és kiveszi a hegedűt az árverésvezető kezéből. Leporolja az öreg hegedűt és elkezdi felhangolni. Csend telepszik a helyiségre, ahogy a tömeg megtelik várakozással… És megtörténik a csoda!

Ahogy az idős férfi elhúzza a vonót a húrokon, gyönyörű tiszta hangok törnek fel az öreg hegedűből. És a Mester végzi a Munkáját. A közönség meghatódva figyel, és örökre megváltozik a nézőpontjuk.

Hány meg hány ember elhangolódott életekkel, bűnöktől meggyötörve, sebzetten lesz olcsón kiárusítva a tapintatlan tömegnek, csakúgy, mint az öreg hegedű. Egy tál lencse, egy pohár bor; egy játszma – és megy tovább. Először, másodszor és majdnem elkelt. És akkor jön a mester és az ostoba tömeg sosem érti meg igazán… a lélek értékét és a változást, amit a mester kezének érintése kovácsol belőle.